A Kotász Károly kiállítás utolsó napjai – Az Erdős Renée Ház nyitvatartásának szüneteltetése
KOTÁSZ KÁROLY 150 éve született – Az emlékező kiállítás utolsó napjai az Erdős Renée Házban
Rákosmente képviselő-testületének mai döntése értelmében az Erdős Renée Ház 2022. október 17-től zárva tart. (A döntést nem tisztünk kommentálni, a jelen helyzetben nem is vitathatjuk.)
Örülünk, hogy az elmúlt évtizedek talán legsikerültebb képzőművészeti kiállítását láthatta a közönség az elmúlt majd másfél hónapban. A 150 éve született KOTÁSZ KÁROLYNAK, a 20. század első felében Európa-szerte ismert és elismert, rákoskeresztúri festőművésznek 79 éve nem volt Magyarországon ilyen nagyszabású és művészetének a valódi értékeit bemutató kiállítása. Beleértve a Magyar Nemzeti Galéria korábbi állandó kiállításán bemutatott alkotását, amely nem azt a Kotászt mutatta, amely miatt a kontinens jelentős közgyűjteményei és a magánygyűjtők világszerte őrzik a képeit, és az Erdős Renée Házban 1999-ben rendezett tárlatot is, amelyről pont azok az alkotások hiányoztak, amelyek – elhallgatottsága ellenére – megkérdőjelezhetetlenné teszik Kotász kiemelkedő jelentőségét a magyar művészet történetében.
A kiállítás még ezen a héten látogatható: csütörtökön, pénteken , szombaton és vasárnap 14-től 18 óráig. SZOMBATON a látogatási időben, mintegy előre nem tervezett FINISSZÁZSon beszélgethetünk a kiemelkedő művészről, még egyszer megnézhetjük az alkotásokat. (És a látogatókkal közösen elfogyasztjuk a megnyitóról megmaradt öt üveg bort.)
Az esemény: TISZTELGÉS AZ ALKOTÓ ELŐTT!
2022. október 13.
online katalógus: http://www.erdosreneehaz.hu/…/kotasz-karoly-1872-2022…/
Kotász Károly 1872-2022. – online katalógus
Kotász Károly élete és munkássága
Kotász Károly 150 éve, 1872. november 4.-én született Pesten. Apja, az evangélikus vallású Kotász József kalaposmester, anyja Demeter Karolina. Négy testvére volt, szülei egyéves korában költöztek Rákoskeresztúrra. Az apa a környékbeli falvakvásárin kínálta áruit. Károly az elemi iskoláit valószínűleg a rákoskeresztúri evangélikus népiskolában végezte el, itt is konfirmált 1885. április 3-án Az elemi elvégzése után, apja mellett kitanulta a kalapos mesterséget, mellette a saját kedvtelésére rajzolgatott. Munkái (id.) Vastagh György festőművész látóterébe kerültek, aki a már 21 éves Kotász Károlynak segített bejutni az Iparművészeti Iskolába, ahol Morelli Gusztávtól fametszést tanult. Innen mestere műhelyébe került, majd Schmahl Henrik műépítész alkalmazta díszítő-tervező rajzolónak.
A Magyar Iparművészet 1898. évi, november havi (I. évf. 9. sz.) számában jelentek meg első munkái: öt kisebb fametszet és egy francia fametszet másolata, a Három rózsa három bimbóval. E lap pontossága, biztos vonalvezetése mutatja a kezdő művész technikai felkészültségét.
1901-ben beiratkozott a müncheni Festőakadémiára, ahol mesterségbeli tudását mélyítette, ami ott a festészetben hangsúlyosan megjelenő historizmust, a hagyományokhoz jobban ragaszkodó látásmódot jelentette. Hackl és Seitz professzorok irányítása alatt 1902-ben fejezte be az iskolát. 1903-tól a párizsi Julian Akadémián (Académie Julian ) tanult, Jean-Paul Laurence műtermében. Ebben az időszakban számos magyarországi fiatal művész tanult az akadémián (Thorma, Iványi-Grünnwald, Réti, Kallós, Vaszary, Rippl-Rónai, és még sokan mások), Kotász Károly nevével mégsem találkozhatunk semmilyen csoport vagy baráti társaság tagjai között. Gellér Katalin: Magyarok a Julian Akadémián című, 2017-ben megjelent dokumentumkötetében (L’Harmattan Kiadó) sem merül fel Kotász Károly neve. Ez talán előrevetíti, hogy később sem tartozott, csatlakozott csoportokhoz, iskolákhoz, divatos irányzatokhoz. Saját elgondolásait követte. Magányos ember lehetett.
Közben idehaza is bemutatkozott, a Műcsarnok 1902/1903-as téli tárlatán Kecske a tövisek között című festményével. Párizsból hazatérve kötelezte el magát végleg a festőművészet mellett. 1906-tól 1911-ig rajztanár, majd rövid ideig igazgató volt Pesten, Verő Adél l. polgári leányiskolájában. Ekkoriban többször járt tanulmányúton Olaszországban, a Nemzeti Szalon kiállításain pedig már rendszeresen láthatta a közönség az alkotásait. 1909-ben felvették a Március szabadkőműves páholyba.
1911-ben jövedelméből már házat tudott vásárolni Rákoskeresztúron, a Hajnal (ma Bulyákhida) utca 6. szám alatt, ahova idős szüleivel együtt költözött. 1919-ben vette feleségül Fekete Olgát, aki a Fuchs-család rokonságához tartozott. Fuchsék mecénásként támogatták Kotászt, ideiglenes műtermet is biztosítottak számára a Fuchs-villában. Felesége, Fekete Olga portréját az akadémizmus hagyományait követő szemléletmódban örökítette meg. A részletekben gazdag, talán kissé idealizált, de pontosságra törekvő képmás lágy tónusaival, érzékeny ecsetkezelésével, mintegy betekintést enged a szeretett személy karakterébe. Egy gyermekük született, Zsuzsanna (aki gyermektelenül hunyt el 1997-ben, így Kotász Károlynak közvetlen leszármazottai nincsenek). Kislányáról, Zsuzsikáról készült valósághű ceruzarajzai apró mesterművek. A szecesszió dekorativitásával és élénk, figyelemfelkeltő színvilágával átitatott korai, 1910 körül készült munkái között említhetjük a Család, Ádám és Éva című műveket, az Ex-Libris tervet és a Háromalakos illusztrációt.
Népszerű ugyanakkor magas színvonalú illusztrátori tevékenysége számos kiadványban jelent meg. Az Ahasvérus karácsonya illusztrációk az Újság Albumába készültek 1906-ban. Rendszeresen tűntek fel illusztrációi a Vasárnapi Újságban és népszerűek voltak mesekönyvekhez készített rajzai, nyomatai is. Metszetei, rajzai virtuóz rajztudásról és mesterien felépített kisméretű kompozíciókról tanúskodnak Benedek Elek-mesék, A világ legszebb meséi és Gombos Albin: Hájas Muki kalandjai c. könyvek lapjain (valamint Ágai Adolf: Rontó Pál viselt dolgai, , Gaál Mózes: Egy kisdiák naplójából, Nótás Katicza, stb.). Sebők István: Elbeszélések című kötete és a Magyar Földön című album kiadványok borítói (azaz első táblái) korai munkák, amelyek a 20. század elején minden művészeti ágat meghódító és uraló szecesszió hatását mutatják.
A korai időszakban (1897, 1903) készült szénrajz és ceruzarajz Stúdiumai (tanulmányai) mesteri vonalvezetése, tónusgazdagsága és anatómiai pontossága vált festői munkássága alapjává. Az 1920-as évek elejétől témaválasztásában különleges hangsúlyt kapott a vidéki élet, a táj és a falusi élet akár hétköznapi jelenetei vagy ünnepi eseményei.Keresztúri lányok, Esküvői legényes Rákoskeresztúri házának környezetében kedvelt témái szinte körülvették. Legtöbb műve lakóhelye közelében született. Korai művei és illusztrációi részletgazdagságát lassan felváltja a kiválasztott téma lényeget kiemelő kifejezése, megjelenítése. Letisztulttá válik a kompozíció, és a hangsúly a festőiség felé tolódik. Ugyanakkor a kiegyensúlyozottság nem nyugalmat jelent. Befelé forduló személyisége által generált belső feszültségei vad vágtákban, Hortobágyi lovasok, táncban, Tánc, Bacchanália viharos jelenetekben, Vihar, Viharos úton harsogó, ki-kivillanó színekben vetülnek ki, Esteledik, Mosó nők a pataknál, Parkban, Vándorok szinte szétfeszítve a kép keretét. Kialakította egyéni látásmódját, amelyben a realizmus, a posztimpresszionizmus és az expresszionizmus is jelen van. A tájkép lehet drámai, dinamikus, ugyanakkor poétikus is. Domboldal, Öreg fa alatt A drámaiság nem a témában rejlik, hanem a vonalak és a színes foltok ritmusában, azaz a festői kifejezésmódban. Gyakran a vászonra spaklival, botokkal,tölcséresen szűkülő csövecskékkel felszerelt festéktubusokkal, sőt puszta kézzel fölvitt világos és sötét színek, foltok kontrasztja meghökkentő mozgalmasságot és energiát kölcsönöz Kotász Károly képeinek. Máskor vastag festékrétegeket hordott fel a vászonra és késsel megkapargatta, vonalkázta a felszínt. Közelről ez érdes, egyenetlen felületet eredményez, de kicsit távolabbról a festékcsíkok, foltok, kontrasztok harmóniába olvadnak. Kisebb méretű alkotásokról lévén szó, nem nehéz megtalálni azt a pontot a festmény előtt állva, amikor a kép kompozíciója és színfoltjai egységes egésszé állnak össze. Vándorok, Hídon.
Kotász Károly festészetében nem csatlakozott egyik korabeli csoporthoz vagy stílusirányzathoz sem. Egyéni, sajátos festői világot alakított ki. A korabeli recenziókban Kotászt sajátos stílusú, eredeti művészként írták le. Az akkoriban uralkodó modernista esztétika azt várta a művészektől, hogy valami újat alkossanak, amire korábban senki sem gondolt. (Veszprémi Nóra…) Herbert Furst angol műkritikus azt írta, hogy Kotász „semmilyen értelemben nem utánzó, ellenkezőleg, a technikája meglehetősen személyes”. Van Goghon kívül Kotász Károlyt Adolphe Monticelli (1824–1886) francia festőhöz hasonlították, akinek művészi kísérletei hasonlóak voltak az impresszionistákéhoz, de távolságot tartott a csoporttól. A Monticellivel való összehasonlítás egyfajta konzervatív újítóvá tette Kotászt, akinek festményei könnyen érthetők, ugyanakkor kellően modernek voltak azoknak, akiknek az absztrakció még túl messzire ment, de hamar elavulttá váltak azok szemében, akik a modernizmust megalkották.(V. N. uo.) Itt kereshető talán az egyik válasz arra az izgalmas és egyértelműen nem megválaszolható kérdésre, hogy az Európa-szerte elismert, zseniális mester, Kotász Károly, hogyan merülhetett feledésbe hosszú évtizedekre.
1922-ben szerepelt először külföldön, három képpel Stockholmban. Az elismerést egy reprodukcióval ellátott terjedelmes svéd kritika is alátámasztja. 1925-ben érte el első komoly sikereit: önálló kiállítása volt a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. A rangos külföldi sikerek az 1926-os prágai kiállítással kezdődtek, ahol 40 képpel szerepelt. Ettől kezdve a nemzetközi elismerés számtalan állomása következett: 1927, Bécs, Neue Galerie, St. Etienne; 1928, Berlin, Gemäldegalerie, Brüsszel, Galerie Kodak, Amszterdam, Stedelijk Museum, London, Abbey Gallery; 1929, Párizs, Galerie Georges Petit, (ez évtől 1933-ig minden évben kiállított Párizsban), Róma, Villa Umberto; 1930, Milánó, Torino, München, Galerie Paulus, Varsó, Koppenhága, Osló, Kassa, 1931 Eperjes, Brünn, Stockholm, Prága….
Az európai turnék Kotász Károly unokaöccsének, Kemény Károly szervezőmunkájának az eredményei, aki külföldön rendezte kiállításait és gondoskodott a közönségkapcsolatokról. A művész kiállításait gyakran nyitották meg magyar konzulok és más hivatalos személyek. Maga a kiállító művész az 1920-as évek elejétől jóformán ki sem mozdult Rákoskeresztúrról. Kotász Károly nem volt jelen kimagaslóan sikeres kiállításai helyszínein, nem beszélt kritikusaival, közönségével, nem teremtett kapcsolatot más művészekkel. Talán nem is érezte, nem is gondolt rá, hogy a mély bezárkózás nem egyeztethető össze a népszerűség fenntartásával. (V.N. uo.)
Az 1920-as években a tájképek és népi jellegű jelenetek mellett az akkor számára érdekes, tágabb tematikát a Krizantémok, Virágok a fazékban című csendéletei, Cirkusz, Körhinta jelenetei és bibliai témájú alkotásai, mint a Golgota, Mózes vizet fakaszt a sziklából, Mózes kettéválasztja a Vörös-tengert című művei képviselik.
Az 1930-as években a rákoskeresztúri táj, mint fő téma nyer teret Kotász Károly művészetében, a többi lassan kiszorul. (“Rákoskeresztúri evangélikus templom”, “Kőhíd”, “A rákoskeresztúri róm. kat. templom a Rákos-patak túloldaláról nézve“) Egész életén átívelő, igen fontos részét képezi művészetének tizenöt leplezetlenül őszinte önarcképe, amelyek közül egyet a firenzei Uffizi Képtár gyűjteménye vásárolt meg és őriz. Óhatatlanul fölmerül az a mindenkit izgató kérdés, hogyan merülhetett feledésbe az a művész, akit a nemzetközi művészvilág hosszú éveken át oly magasra értékelt. Az egykori műelemzők leginkább sajátos borongós líraiságát, a színek váratlan felragyogtatását és nagyvonalú foltkezelését méltatták, ugyanakkor melankóliáját tragikus életének tulajdonították. A kritikusok festményei értelmezésekor személyével kapcsolatos információkat is beleszőttek írásaikba. Visszahúzódó, soha meg nem mutatkozó, titokzatos személyisége szerepet játszhatott sikerében. Az évtizedes, kimagasló hírnév másik összetevője talán az lehetett, hogy az akkoriban egzotikusnak számító Magyarország látszólag idilli, vidéki környezete, parasztokkal, népviselettel, templomtornyokkal, megszólította és érdekelte a mindig újabb, különleges tematikát kereső nyugat-európai közönséget. Idővel rajongótáborát kimeríthették a gyakran visszatérő motívumok, kompozíciók, és mivel nem volt közvetlen visszacsatolás, állandó hozzáférés a művész és közönsége között, így csökkent az érdeklődés is munkái iránt. (V.N.uo.) Kotász Károly azonban, mit sem törődve a „nemzetközi helyzettel” békésen festette nagyszerű rákosmenti tájképeit.
1935-ben telket vásárolt és házat építtetett, amely ma is áll a Tápiószele utca 28. szám alatt. A manzárdon tágas, világos műteremet alakított ki. Élete utolsó szakaszát itt töltötte, teljes visszavonultságban, feleségével és leányával. Bár látása fokozatosan romlott, családjának emlékezete szerint előfordult, hogy egy nap alatt több olajképet is befejezett.
Öccse feljegyzései szerint elborult elmével,1941. február 4-én halt meg. Emlékkiállítását a „Műbarát” Kiállítási Intézet rendezte meg, 1943 novemberében. Következő kiállítására Magyarországon csak 2000-ben került sor az Erdős Renée Házban, Tóth Tibor rendezésében.
Rákosmentén, Rákoshegyen 1991-től utca viseli Kotász Károly nevét, Tápiószele utcai házán pedig, születésének 125. évfordulóján emléktáblát helyezett el a kerület önkormányzata.
Európai kiállításaihoz katalógusok készültek számtalan újságcikk jelent meg róluk, munkásságát a műkritikusok ismertették. Bárdos Artúr esztéta volt az, aki különösen sokat foglalkozott vele mind a magyar, mind az idegen nyelveken megjelent munkáiban. A francia művészeti élet különösen nagyra értékelte. A Le Figaro 1929- ben kétoldalas, illusztrált cikket közölt róla. Maximilien Gauthier tollából külön tanulmány jelent meg „Charles Kotasz” címmel. Eduard Joseph: Dictionnaire biographique des Artistes contemporins (Kortárs művészek lexikona) 1910-1930 című munkájának II. kötetében 13 oldalon keresztül foglalkozik Kotász munkásságával, s 36 képet közöl mellékletként. A lexikonban a két cikket Louis Vauxcelles és Armand Dayot írta. Az első, 1926-ban megrendezett brüsszeli tárlatról is számos írás, kritika jelent meg, amelyek fordításai magyarul is olvashatók. KÉP Kutas Artúr festőművész, tanár részletes, elemző cikket írt Kotász Károly munkásságáról az 1970-es években, a XVII. kerületi helytörténeti gyűjtemény is őrizte emlékét.
A becslések 3-4000 képre teszik a teljes életművét. Művei több jelentős európai gyűjteményben megtalálhatók. A Magyar Nemzeti Galériában nyolc alkotását tartják számon, az Erdős Renée Ház képzőművészeti gyűjteményét két olajfestményén kívül számtalan grafika, vázlat és eredeti dokumentum gazdagítja. Legtöbb alkotása azonban magángyűjteményekben van. Magyarországon és a világ minden részén, Kanadától Ausztráliáig, Svédországtól Dél-Afrikáig megtalálhatók. Művei ott voltak Arturo Toscanini gyűjteményében, de Bényi László és B. Supka Magdolna is őrzött tőle képet. Ma legjelentősebb hazai gyűjtője Rajna Bálint.
Életművét számos díjjal ismerték el. Itthon Andrássy-díjjal tüntették ki, Svédországban nagy állami aranyérmet, Berlinben kis aranyérmet, Brüsszelben pedig királyi nagy aranykeresztet kapott, 1931-ben a francia közoktatási és művészeti minisztérium a „Közoktatás Tisztje” kitüntetést adományozta a művésznek.
Hódos Mária, Ádám Ferenc
Kotász Károly 1872-2022
Kotász Károly festőművész születésének 150. évfordulója előtt tisztelgő kiállítás
2022. szeptember 10 – október 30.
A kiállításon a művész magán- és közgyűjteményekből származó alkotásai, illusztrációi, vázlatai és a művész életét bemutató dokumentumok láthatóak.
