Kotász Károly 1872-2022. – online katalógus

Kotász Károly élete és munkássága

Kotász Károly 150 éve, 1872. november 4.-én született Pesten. Apja, az evangélikus vallású Kotász József kalaposmester, anyja Demeter Karolina. Négy testvére volt, szülei egyéves korában költöztek Rákoskeresztúrra. Az apa a környékbeli falvakvásárin kínálta áruit. Károly az elemi iskoláit valószínűleg a rákoskeresztúri evangélikus népiskolában végezte el, itt is konfirmált 1885. április 3-án Az elemi elvégzése után, apja mellett kitanulta a kalapos mesterséget, mellette a saját kedvtelésére rajzolgatott. Munkái (id.) Vastagh György festőművész látóterébe kerültek, aki a már 21 éves Kotász Károlynak segített bejutni az Iparművészeti Iskolába, ahol Morelli Gusztávtól fametszést tanult. Innen mestere műhelyébe került, majd Schmahl Henrik műépítész alkalmazta díszítő-tervező rajzolónak 

A Magyar Iparművészet 1898. évi, november havi (I. évf. 9. sz.) számában jelentek meg első munkái: öt kisebb fametszet és egy francia fametszet másolata, a Három rózsa három bimbóval. E lap pontossága, biztos vonalvezetése mutatja a kezdő művész technikai felkészültségét.

1901-ben beiratkozott a müncheni Festőakadémiára, ahol mesterségbeli tudását mélyítette, ami ott a festészetben hangsúlyosan megjelenő historizmust, a hagyományokhoz jobban ragaszkodó látásmódot jelentette. Hackl és Seitz professzorok irányítása alatt 1902-ben fejezte be az iskolát. 1903-tól a párizsi Julian Akadémián (Académie Julian ) tanult, Jean-Paul Laurence műtermében. Ebben az időszakban számos magyarországi fiatal művész tanult az akadémián (Thorma, Iványi-Grünnwald, Réti, Kallós, Vaszary, Rippl-Rónai, és még sokan mások), Kotász Károly nevével mégsem találkozhatunk semmilyen csoport vagy baráti társaság tagjai között. Gellér Katalin: Magyarok a Julian Akadémián című, 2017-ben megjelent dokumentumkötetében (L’Harmattan Kiadó) sem merül fel Kotász Károly neve. Ez talán előrevetíti, hogy később sem tartozott, csatlakozott csoportokhoz, iskolákhoz, divatos irányzatokhoz. Saját elgondolásait követte. Magányos ember lehetett.

Közben idehaza is bemutatkozott, a Műcsarnok 1902/1903-as téli tárlatán Kecske a tövisek között című festményével. Párizsból hazatérve kötelezte el magát végleg a festőművészet mellett. 1906-tól 1911-ig rajztanár, majd rövid ideig igazgató volt Pesten, Verő Adél l. polgári leányiskolájában. Ekkoriban többször járt tanulmányúton Olaszországban, a Nemzeti Szalon kiállításain pedig már rendszeresen láthatta a közönség az alkotásait. 1909-ben felvették a Március szabadkőműves páholyba.

1911-ben jövedelméből már házat tudott vásárolni Rákoskeresztúron, a Hajnal (ma Bulyákhida) utca 6. szám alatt, ahova idős szüleivel együtt költözött. 1919-ben vette feleségül Fekete Olgát, aki a Fuchs-család rokonságához tartozott. Fuchsék mecénásként támogatták Kotászt, ideiglenes műtermet is biztosítottak számára a Fuchs-villában. Felesége, Fekete Olga portréját az akadémizmus hagyományait követő szemléletmódban örökítette meg. A részletekben gazdag, talán kissé idealizált, de pontosságra törekvő képmás lágy tónusaival, érzékeny ecsetkezelésével, mintegy betekintést enged a szeretett személy karakterébe. Egy gyermekük született, Zsuzsanna (aki gyermektelenül hunyt el 1997-ben, így Kotász Károlynak közvetlen leszármazottai nincsenek). Kislányáról, Zsuzsikáról készült valósághű ceruzarajzai apró mesterművek. A szecesszió dekorativitásával és élénk, figyelemfelkeltő színvilágával átitatott korai, 1910 körül készült munkái között említhetjük a Család, Ádám és Éva című műveket, az Ex-Libris tervet és a Háromalakos illusztrációt.  

Népszerű ugyanakkor magas színvonalú  illusztrátori tevékenysége számos kiadványban jelent meg. Az Ahasvérus karácsonya illusztrációk az Újság Albumába készültek 1906-ban. Rendszeresen tűntek fel illusztrációi a Vasárnapi Újságban és népszerűek voltak mesekönyvekhez készített rajzai, nyomatai is. Metszetei, rajzai virtuóz rajztudásról  és mesterien felépített kisméretű kompozíciókról tanúskodnak  Benedek Elek-mesék, A világ legszebb meséi  és Gombos Albin: Hájas Muki kalandjai c. könyvek lapjain (valamint Ágai Adolf: Rontó Pál viselt dolgai, , Gaál Mózes: Egy kisdiák naplójából, Nótás Katicza, stb.). Sebők István: Elbeszélések című kötete és a Magyar Földön című album kiadványok borítói (azaz első táblái) korai munkák, amelyek a 20. század elején minden művészeti ágat meghódító és uraló szecesszió hatását mutatják. 

A korai időszakban (1897, 1903) készült szénrajz és ceruzarajz Stúdiumai (tanulmányai) mesteri vonalvezetése, tónusgazdagsága és anatómiai pontossága vált festői munkássága alapjává. Az 1920-as évek elejétől témaválasztásában különleges hangsúlyt kapott a vidéki élet, a táj és a falusi élet akár hétköznapi jelenetei vagy ünnepi eseményei.Keresztúri lányok, Esküvői legényes  Rákoskeresztúri házának környezetében kedvelt témái szinte körülvették. Legtöbb műve lakóhelye közelében született. Korai művei és illusztrációi részletgazdagságát lassan felváltja a kiválasztott téma lényeget kiemelő  kifejezése, megjelenítése. Letisztulttá válik a kompozíció, és a hangsúly a festőiség felé tolódik. Ugyanakkor a kiegyensúlyozottság nem nyugalmat jelent. Befelé forduló személyisége által generált belső feszültségei vad vágtákban, Hortobágyi lovasok, táncban, Tánc, Bacchanália  viharos jelenetekben, Vihar, Viharos úton harsogó, ki-kivillanó színekben vetülnek ki, Esteledik, Mosó nők a pataknál, Parkban, Vándorok szinte szétfeszítve a kép keretét. Kialakította egyéni látásmódját, amelyben a realizmus, a posztimpresszionizmus és az expresszionizmus is jelen van. A tájkép lehet drámai, dinamikus, ugyanakkor poétikus is. Domboldal, Öreg fa alatt  A  drámaiság nem a témában rejlik, hanem a vonalak és a színes foltok ritmusában, azaz a festői kifejezésmódban. Gyakran a vászonra spaklival, botokkal,tölcséresen szűkülő csövecskékkel felszerelt festéktubusokkal, sőt puszta kézzel fölvitt világos és sötét színek, foltok kontrasztja meghökkentő mozgalmasságot és energiát kölcsönöz Kotász Károly képeinek. Máskor vastag festékrétegeket hordott fel a vászonra és késsel megkapargatta, vonalkázta a felszínt.  Közelről ez érdes, egyenetlen felületet eredményez, de kicsit távolabbról a festékcsíkok, foltok, kontrasztok harmóniába olvadnak. Kisebb méretű alkotásokról lévén szó, nem nehéz megtalálni azt a pontot a festmény előtt állva, amikor a kép kompozíciója és színfoltjai egységes egésszé állnak össze. Vándorok, Hídon.

Kotász Károly festészetében nem csatlakozott egyik korabeli csoporthoz vagy stílusirányzathoz sem. Egyéni, sajátos festői világot alakított ki. A korabeli recenziókban Kotászt sajátos stílusú, eredeti művészként írták le. Az akkoriban uralkodó modernista esztétika azt várta a művészektől, hogy valami újat alkossanak, amire korábban senki sem gondolt. (Veszprémi Nóra…) Herbert Furst angol műkritikus azt írta, hogy Kotász „semmilyen értelemben nem utánzó, ellenkezőleg, a technikája meglehetősen személyes”. Van Goghon kívül Kotász Károlyt Adolphe Monticelli (1824–1886) francia festőhöz hasonlították, akinek művészi kísérletei hasonlóak voltak az impresszionistákéhoz, de távolságot tartott a csoporttól.  A Monticellivel való összehasonlítás egyfajta konzervatív újítóvá tette Kotászt, akinek festményei könnyen érthetők, ugyanakkor kellően modernek voltak azoknak, akiknek az absztrakció még túl messzire ment, de hamar elavulttá váltak azok szemében, akik a modernizmust megalkották.(V. N. uo.) Itt kereshető talán az egyik válasz arra az izgalmas és egyértelműen nem megválaszolható kérdésre, hogy  az Európa-szerte elismert, zseniális mester, Kotász Károly, hogyan merülhetett feledésbe hosszú évtizedekre.

1922-ben szerepelt először külföldön, három képpel Stockholmban. Az elismerést egy reprodukcióval ellátott terjedelmes svéd kritika is alátámasztja. 1925-ben érte el első komoly sikereit: önálló kiállítása volt a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. A rangos külföldi sikerek az 1926-os prágai kiállítással kezdődtek, ahol 40 képpel szerepelt. Ettől kezdve a nemzetközi elismerés számtalan állomása következett: 1927, Bécs, Neue Galerie, St. Etienne; 1928, Berlin, Gemäldegalerie, Brüsszel, Galerie Kodak, Amszterdam, Stedelijk Museum, London, Abbey Gallery; 1929, Párizs, Galerie Georges Petit, (ez évtől 1933-ig minden évben kiállított Párizsban), Róma, Villa Umberto; 1930, Milánó, Torino, München, Galerie Paulus, Varsó, Koppenhága, Osló, Kassa, 1931 Eperjes, Brünn, Stockholm, Prága….

Az európai turnék Kotász Károly unokaöccsének, Kemény Károly szervezőmunkájának az eredményei, aki külföldön rendezte kiállításait és gondoskodott a közönségkapcsolatokról. A művész kiállításait gyakran nyitották meg magyar konzulok és más hivatalos személyek. Maga a kiállító művész az 1920-as évek elejétől jóformán ki sem mozdult Rákoskeresztúrról. Kotász Károly nem volt jelen kimagaslóan sikeres kiállításai helyszínein, nem beszélt kritikusaival, közönségével, nem teremtett kapcsolatot  más művészekkel. Talán nem is érezte, nem is gondolt rá, hogy a mély  bezárkózás nem egyeztethető össze a népszerűség fenntartásával. (V.N. uo.)

Az 1920-as években a tájképek és népi jellegű jelenetek mellett az akkor számára érdekes, tágabb tematikát a Krizantémok, Virágok a fazékban című csendéletei, Cirkusz, Körhinta jelenetei és bibliai témájú alkotásai, mint a Golgota, Mózes vizet fakaszt a sziklából, Mózes kettéválasztja a Vörös-tengert  című művei képviselik. KÉP  

Az 1930-as években a rákoskeresztúri táj, mint fő téma nyer teret Kotász Károly művészetében, a többi lassan kiszorul. (“Rákoskeresztúri evangélikus templom”, “Kőhíd”, “A rákoskeresztúri róm. kat. templom a Rákos-patak túloldaláról nézve“) Egész életén átívelő, igen fontos részét képezi művészetének tizenöt leplezetlenül őszinte önarcképe, amelyek közül egyet a firenzei Uffizi Képtár gyűjteménye vásárolt meg és őriz. Óhatatlanul fölmerül az a mindenkit izgató kérdés, hogyan merülhetett feledésbe az a művész, akit  a nemzetközi művészvilág hosszú éveken át oly magasra értékelt. Az egykori  műelemzők leginkább sajátos borongós líraiságát, a színek váratlan felragyogtatását és nagyvonalú foltkezelését méltatták, ugyanakkor melankóliáját tragikus életének tulajdonították. A kritikusok festményei értelmezésekor személyével kapcsolatos információkat is beleszőttek írásaikba. Visszahúzódó, soha meg nem mutatkozó, titokzatos személyisége szerepet játszhatott sikerében. Az évtizedes, kimagasló hírnév másik összetevője talán az lehetett, hogy az akkoriban egzotikusnak számító Magyarország látszólag idilli, vidéki környezete, parasztokkal, népviselettel, templomtornyokkal, megszólította és érdekelte a mindig újabb, különleges tematikát kereső nyugat-európai közönséget.  Idővel rajongótáborát kimeríthették a gyakran visszatérő motívumok, kompozíciók, és mivel nem volt közvetlen visszacsatolás, állandó hozzáférés a művész és közönsége között, így csökkent az érdeklődés is munkái iránt. (V.N.uo.) Kotász Károly azonban, mit sem törődve a „nemzetközi helyzettel” békésen festette nagyszerű rákosmenti tájképeit.

1935-ben telket vásárolt és házat építtetett, amely ma is áll a Tápiószele utca 28. szám alatt. A manzárdon tágas, világos műteremet alakított ki. Élete utolsó szakaszát itt töltötte, teljes visszavonultságban, feleségével és leányával. Bár látása fokozatosan romlott, családjának emlékezete szerint előfordult, hogy egy nap alatt több olajképet is befejezett.

Öccse feljegyzései szerint elborult elmével,1941. február 4-én halt meg. Emlékkiállítását a „Műbarát” Kiállítási Intézet rendezte meg, 1943 novemberében. Következő kiállítására Magyarországon csak 2000-ben került sor az Erdős Renée Házban, Tóth Tibor rendezésében.

Rákosmentén, Rákoshegyen 1991-től utca viseli Kotász Károly nevét, Tápiószele utcai házán pedig, születésének 125. évfordulóján emléktáblát helyezett el a kerület önkormányzata.

Európai kiállításaihoz katalógusok készültek számtalan újságcikk jelent meg róluk, munkásságát a műkritikusok ismertették. Bárdos Artúr esztéta volt az, aki különösen sokat foglalkozott vele mind a magyar, mind az idegen nyelveken megjelent munkáiban. A francia művészeti élet különösen nagyra értékelte. A Le Figaro 1929- ben kétoldalas, illusztrált cikket közölt róla. Maximilien Gauthier tollából külön tanulmány jelent meg „Charles Kotasz” címmel. Eduard Joseph: Dictionnaire biographique des Artistes contemporins (Kortárs művészek lexikona) 1910-1930 című munkájának II. kötetében 13 oldalon keresztül foglalkozik Kotász munkásságával, s 36 képet közöl mellékletként. A lexikonban a két cikket Louis Vauxcelles és Armand Dayot írta. Az első, 1926-ban megrendezett brüsszeli tárlatról is számos írás, kritika jelent meg, amelyek fordításai magyarul is olvashatók. KÉP  Kutas Artúr festőművész, tanár részletes, elemző cikket írt Kotász Károly munkásságáról az 1970-es években, a XVII. kerületi helytörténeti gyűjtemény is őrizte emlékét.

A becslések 3-4000 képre teszik a teljes életművét. Művei több jelentős európai gyűjteményben megtalálhatók. A Magyar Nemzeti Galériában nyolc alkotását tartják számon, az Erdős Renée Ház képzőművészeti gyűjteményét két olajfestményén kívül számtalan grafika, vázlat és eredeti dokumentum gazdagítja. Legtöbb alkotása azonban magángyűjteményekben van. Magyarországon és a világ minden részén, Kanadától Ausztráliáig, Svédországtól Dél-Afrikáig megtalálhatók. Művei ott voltak Arturo Toscanini gyűjteményében, de Bényi László és B. Supka Magdolna is őrzött tőle képet. Ma legjelentősebb hazai gyűjtője Rajna Bálint.

Életművét számos díjjal ismerték el. Itthon Andrássy-díjjal tüntették ki, Svédországban nagy állami aranyérmet, Berlinben kis aranyérmet, Brüsszelben pedig királyi nagy aranykeresztet kapott, 1931-ben a francia közoktatási és művészeti minisztérium a „Közoktatás Tisztje” kitüntetést adományozta a művésznek.

                                                                          Hódos Mária, Ádám Ferenc

 

 

Kotász Károly 1872-2022

Kotász Károly festőművész születésének 150. évfordulója előtt tisztelgő kiállítás

2022. szeptember 10 – október 30.

A kiállításon a művész magán- és közgyűjteményekből származó alkotásai, illusztrációi, vázlatai és a művész életét bemutató dokumentumok láthatóak.

 

http://A Rákosmente TV tudósítása a kiállításról

Nadartól az experimentális fényképészetig

NADARTÓL AZ EXPERIMENTÁLIS FÉNYKÉPÉSZETIG – Egy válogatás a Szöllősi-Nagy – Nemes Gyűjtemény fotográfiáiból

2022. június 25 – július 24.

A Gyűjtők tárlatvezetése: július 7-én, csütörtökön 18 órakor! Az eseményen korlátozott létszámban lehet részt venni, ezért előzetes regisztrációt kérünk az erh@erdosreneehaz.hu e-mail címen!

 

A bemutatott művészek névsora: BALLA Demeter ● BENKŐ Imre ● BOROS György ● BRASSAÏ ● FEJÉR Ernő ● FICZEK Ferenc  ● FLANEK Péter ● FRANKL Aliona BALLA Demeter ● BENKŐ Imre ● BOROS György ● BRASSAÏ ● FEJÉR Ernő ● FICZEK Ferenc  ● FLANEK Péter ● FRANKL Aliona BALLA Demeter ● BENKŐ Imre ● BOROS György ● BRASSAÏ ● FEJÉR Ernő ● FICZEK Ferenc  ● FLANEK Péter ● FRANKL Aliona HALÁSZ Károly ● HERENDI Péter ● HERVÉ, Lucien ● HERVÉ, Rodolf ● HEVESY Iván ● HORVÁTH László ● ISPAROMAR (Szabó Zsolt) ● JEDERÁN György ● KADAR, Joseph ● KEREKES Gábor ● KINSZKI Imre ● LANDAU,  Ergy ● MARÁCZ István ● MARCHETTI, Antony ● MAURER Dóra ● MISKOLCZI Emese ● NADAR (Tournachon, Gaspard-Felix) ● NADAR, Paul ● SAÁRY Éva ● SARKANTYU Illés ● SATO Jun ● SEBESTYÉN Sára ● SIMON Gellért ● SOMLÓSI Lajos ● SUGÁR Kata ● SZÁSZ János Dr. ● SZEGEDY-MASZÁK Zoltán ● TELEK Balázs ● TÓTH György ● TRAUNER, Alexandre ● WOHLFART Richárd

FOTÓK: VARGA LÁSZLÓ

A tárlat az emberi lét és kondíció három, egymástól nem független területét járja körbe és illusztrálja a fotográfia eszközeivel egy kisebb kamara-kiállítás keretein belül. A három terület: a TEST, a MUNKA és az épített környezet mint HABITAT egy, az idő mentén változó mátrixba szervezve, kezdve a korai fekete-fehér analóg fényképezéssel és befejezve korunk experimentális digitális fotográfiájával.

“SZÖLLŐSI_NAGY András (hidrológus, egyetemi tanár) ès NEMES Judit (festőművész) a hetvenes évek elején kezdtek képzőművészeti gyűjteményük felépítésébe Budapesten. A szerény kezdetben az Európai Iskola néhány, akkor még élő művészetől szereztek néhány művet. A nyolcvanas évek végén a házaspár Párizsba költözött. Akkori gyűjtői koncepciójuk és célkitűzésük a XX.században Franciaországban élt magyar művészek-ideértve a fotográfudokat is- még fellelhető munkáinak gyűjtése volt. A kilencvenes évek közepén megváltozott a gyűjtés elve: a nemzetközi konstruktivista-geometrikus-konkrét művészet került a gyűjtemény homlokterébe. Elsőként a francia geometrikus művészet képviselői, majd svájci, holland, német, svéd és latin-amerikai konkrét és geometrikus művészek alkotásai kerültek a magyar művészek alkotásai mellé a több ezer műből álló gyűjteménybe. …A kiállítás a nemsokára megnyíló, balatonfüredi MOMŰ (Modern Műtár) képzőművészeti erőterének fotó-prelúdiuma is egyben.

A kiállítást a Múzeumok Éjszakáján HUPJÁN Attila fotóművész, a MOAE Fotóművészeti Tagozat elnöke nyitotta meg. Közreműködött KERÉNYI Eszter Lilla fuvolaművész.” /Sebestyén Sára – facebook/

 

 

Következő oldal »