Erdős Renée emlékszoba

Erdős Renée (Érseklél, 1878. május 7. -Budapest, 1956. július 9.) 1897-ben Budapesten, a színművészeti akadémián végzett. Első versei a Magyar Géniuszban jelentek meg 1897-től kezdve. Első verseskötete 1899-ben jelent meg Leányálmok címmel, ezt a Versek című kötet követte 1902-ben. Pályáját merész, erotikus versekkel kezdte, melyek nevét egy csapásra ismertté tették. Ady “zseniális poétalány”-nak nevezte. Később Bródy Sándor lapjában, a Jövendőben publikált, szinte minden lapszámban. Bródyhoz hosszan tartó, szenvedélyes szerelmi kapcsolat fűzte. Szakításuk után a férfi ellehetetlenítette a költőnőt, elérve, hogy annak írásai sehol ne jelenhessenek meg. Majd Bródy öngyilkosságot kísérelt meg, amiért a közvélemény Erdős Renée-t hibáztatta. Ezután Erdős Renée elhagyta az országot, és sokáig Olaszországban élt.

Itáliai tartózkodása alatt az izraelita vallásról áttért a katolikus hitre. Első férje Fülep Lajos művészettörténész volt, két kislányuk született. Erdős Renée hazatérése után két évtizeden át Az Újság munkatársa volt, de rövidebb-hosszabb ideig dolgozott az Alkotmány és a Pesti Napló, valamint a Politikai Heti Szemle szerkesztőségében is. Ebben az időben már elsősorban a prózaírás felé fordult. Lefordította Assisi Szt. Ferenc legendáit, Sík Sándorral közösen is publikált. A húszas évek egyik legolvasottabb szerzője volt. Önéletrajzi ciklusa Ősök és ivadékok címmel jelent meg. Népszerűbb regényei: A nagy sikoly, Santerra bíboros, Lavinia Tarsin házassága, Ave Roma! I-II., Brüsszeli csipke, Az indiai vendég.

Erdős Renée 1927-ben vette meg rákoshegyi villáját, ahol második férjével, Artúrral, és két kislányával élt. Későbbi írásaiban élete legboldogabb szakaszaként említi az itt töltött éveket. A negyvenes években azonban származása miatt már csak írói álnéven publikálhatott. Itt tartózkodásának utolsó dokumentuma egy 1944. március 31-én innen keltezett levél, amelyet Serédi Jusztinián hercegprímásnak írt, hogy emelje fel szavát a katolikus hitre tért zsidók érdekében. A vészkorszakban vidéken bújtatták, Rákoshegyre már nem tért vissza. Schlachta Margit szerzett neki lakást Budapesten, a Lövölde tér mellett.

Az Erdős Renée Emlékszoba fotók, levelek, az általa írott, sokszor dedikált könyvek és egyéb dokumentumok segítségével idézi meg az írónő szellemét. Csak a kiállított két réz ágyvég az, amely az írónő villájából való, a szobában látható többi bútor csupán hangulati elem, ugyanis a villa egykori berendezésének sorsáról nincsenek konkrét információk.